Dr. Wéber Katalin

orvos, homeopata

Homeopátia
alapelvei

A homeopátia egy orvostudományi rendszer, melynek alapjait Dr. Samuel Hahnemann (1755-1843), a híres német orvos fektette le.

Két alapelve:

a hasonlóság elve "similia similibus curanti"
(A hasonló a hasonlót gyógyítja.)

holisztikus szemléletmód elve.

Valóságos, természetes gyógyulást ad, mert a betegség okait szünteti meg nem a tüneteket nyomja el.

A homeo-pathia görög szó, hasonló-szenvedést jelent. Már ie. IV. században Hippokratész is említi a hasonlósági terápiát, ez azt jelenti, hogy ugyanazon anyag, mely egészséges embernél a betegség tüneteit okozza, olyan beteg ember gyógyulását szolgálja, aki hasonló betegségi tünetektől szenved, mint az egészséges embernél okozott betegségi tünetek. 1790-ben Hahnemann a kínafa kérgével önmagán végzett kísérletet. Akkoriban magas lázat csillapítottak vele, mely szomjúzással, hidegrázással és verejtékezéssel járt. Egy adag kéreg bevétele után az egészséges Hahnemannak hamarosan magas láza lett, szomjúsággal, hidegrázással és verejtékezéssel. Ezután élete végéig tudományos pontossággal és kreatívitással vizsgálta, készítette gyógyszereit. Alaposan megfigyelte és rögzítette azok hatásait a beteg szervekre, szervrendszerekre, és a beteg hangulatára. Vizsgálta a betegségek lefolyását, típusait, azok egymásra hatását, megszűnését vagy éppen újra fellángolását. Legfőbb művei: Organon és Materia Medica-ja.

Holisztikus szemléletmód: azt jelenti, hogy a homeopata a beteg embert egységes egészként tekinti. A kiváltó okokat keresve az összes egyéni tünetét figyelembe veszi, főként azokat, melyek másoktól megkülönböztetik őt, vizsgálva az egyedi pszichoszomatikus aspektusokat is. Egy jó homeopata tisztában van azzal, hogy a betegségek kialakulása egy folyamat, mely már a méhben elkezdődhet, s az élet végéig tarthat.